Lovas község a Balaton-felvidék egyik gyöngyszeme, a Balaton északi partján,
a Királykút völgyének kapujában fekszik.
Néhány irodalmi értékelés Lovasról:
"Úgy látszik, az ember világosabb és melegebb földre ér. A napfény fehérebb,… mint a Földközi tenger fölött…. E táj sok olasz vidéknél déliesebb…. " Szelényi Károly ( fotóművész ) és Somogyi Győző ( képzőművész)
"…egyre többen jönnek erre rá,... A víztükör mellett, a partoktól távolabb, sok minden van, amit érdemes megnézni: a természet ajándékai…. Takaros falucskák, a múlt emlékei s a jövő műhelyei, eleven otthonok: az ember alkotásai" Szelényi Károly és Keresztury Dezső (klasszikus író-költő)
"Most már messzebb el kell menni, be a völgyekbe a Riviéra mögé. Itt még visszaálmodhatjuk azt a csodaszép békességet, amit a Balaton-vidék legfőbb értékének tartok s amit mesterségesen is fenn kellene tartani a mai fejlődés zűrzavarában. " Szelényi Károly és Bodosi György (író-költő)
Lovas közvetlen szomszédai: Paloznak, Felsőörs és Alsóörs. Nyugaton az Öreghegy és a Kishegy szőlőskertjei övezik. A két hegy között folyik a Séd, amelynek vize évszázadokon keresztül több malomnak nyújtott energiát. Ezt a részt ma is Malomvölgynek nevezik. A község területén murvabányászat közben a régészek őskori festékbányát találtak, amelyet ez emberiség történetének egyik legősibb festékbányájának tartanak.
Lovas település néhány demográfiai adata:
- Lakosság száma: 488 fő
- Teljes terület: 5,94 km2, 595 ha
Lovas község története
Lovas Magyarország nyugati felén, a Balatontól északkeletre fekvő, alig 400 lelkes község, amely a Balatonfüred-csopaki borvidékhez tartozik. A település 1951-ben vált világszerte ismertté. Ekkor fedezték fel a község határában a Kr. e. 30-40 ezer évvel ezelőtt működő festékbányát. Az őskori telepen mintegy 100 csonteszközt, s több kőeszközt találtak. Az ősember a kultikus célra használt vörös festékkel kiterjedt kereskedést folytathatott.
Az őskortól lakott vidékre 900 után telepednek le a magyarok, akiknek életét az első oklevélig (1290) a régészeti leletekből ismerjük meg. A szőlőműveléssel, halászattal, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó lakosok a XIII. században kőtemplomot építettek, amelyet 1754-ben barokk stílusban átépítettek. A község életét a XIII. század végétől az 1945-ig, a nagybirtokok felszámolásáig a veszprémi káptalan határozta meg. A jobbágyok 1848-ban felszabadultak a földesúri függés alól, s földtulajdonosokká váltak.
A község népe a XVII. században a református hitre tért át. A XVIII. Században a káptalan egy részüket visszatérítette a katolikus hitre, s 1753-ban nekik adta a templomot és a parókiát. A lovasi katolikus egyház a paloznaki plébánia filiája lett.
A reformátusok 1858-ban iskolát, 1910-ben templomot építettek maguknak.1945-ig a református gazdák irányították a község és a hegyközség ( promontorium ) életét.
Lovas hagyományos paraszttársadalma 1945 után felbomlott. Az egyéni gazdálkodást 1951-től a termelőszövetkezeti gazdálkodás váltotta fel. A XX. Század második felében a községben városias infrastruktúrát építettek ki, a lakosság többsége az iparban, kereskedelemben és szolgáltatási szférában helyezkedett el.
Napjainkban a falusi turizmus jelentősége is megnőtt.
Nézz körbe településünkön.
